Hogyan hozz vissza letűnt korokat a konyhádba?

Ki ne játszott volna már el a gondolattal, hogy melyik korban élne a legszívesebben? S mindenkinek van erre egy, a maga számára tökéletes válasza. Nagyon sokféle korból tudunk válogatni, akár évszázadokat, vagy konkrét éveket megjelölve, amit igazán érdekesnek tartunk. Mindegyik kornak meg volt azonban a maga jellegzetes gasztronómiája és az ehhez kapcsolódó konyhai felszerelések. Amennyiben vannak valóban olyan korok, amik mindig is vonzottak, s úgy érzed, abban igazán otthon érezted volna magad, akkor a kortárs konyhatrendek lehetőséget nyújtanak arra, hogy megvalósítsd ezeket az álmaid. 

 Ott vannak a történetmesélő konyha típusok, és ott vannak, azok a trendek, amik számos régi ötletet felhasználva teszik otthonossá a konyháinkat. Milyen ötleteket meríthetünk az egyes korok konyháiból?

Az ókori görög és római konyhák

A régi görögök, étkezései igazából nagyon szerények voltak, a főétkezés, ami az ebédnek felelet meg, délután 3 óra tájban volt és kenyérből és húsból állt. A rómaiak ebéd ideje megőrizte ezt a hagyományt, hogy 3 óra körül rendezték és már valamivel bőségesebb volt és a bor sem hiányzott az asztalról. Ki ne hallott volna azonban a lucullusi lakomákról, hiszen az ókorban voltak, városok, ahol az ínyencek jóvoltából a szakácsművészet magas fokra emelkedett. Már ebben a korban is a kiváló szakácsoknak nagy hírük volt és a gazdagok egymással versengve igyekeztek őket a saját konyhájuk vezetésére megnyerni.

A rómaiak minden görög és hellén hagyományt tovább fejlesztettek, ami igaz volt a szakácsművészetre is. A császárság idejére a dúsgazdagok egyre többet szerettek volna a kulináris élvezetekből is. A köztársaság korabeli rómaiak főként kását és főzelékféléket ettek és ezeket a kenyérhez hasonlóan a ház nőtagjai készítették. Később, amikor egyre jobban elterjedt a szakácsok és a sütő emberek alkalmazása, az étkezések gyorsan a túlzó fényűzésig fajultak. Az ebédben ekkor már szerepet kaptak az előételek, ez általában osztriga, vagy tojás volt és ezt követték a szakácsok remekei, az egészben sütött vaddisznók, nyulak, malacok, galambok, kacsák, rigók, pávák és a tengeri halak egész sora. S már ekkor bevezették a desszerteket, így kialakítva a három főfogás koncepcióját. A desszertet a sütemények, gyümölcsök jelentették. 

 Mit is hasznosíthatnánk az ókori konyhákból, a mai konyhaberendezéseknél? A görögök és a rómaiak is, tároló edényekként főleg anyagedényeket, fazekas mesterek alkotásait használták. A rusztikus konyhák, vagy azok, amelyeknél figyelünk a padlók, csempék és a konyhai berendezés harmóniájára kitűnően tudják ma is használni ezeket az égetett agyag megoldásokat. A padlónk, a csempék és az edényeinknek ez az összhangja mindig is mediterrán hangulatot fog árasztani. A sütésre, főzésre nyílt tűzhelyeket használtak, amik rendszerint bekormozták a falakat. A nagyobb sülteket természetesen nyílt tűzön sütötték meg. A konyhai tűzhelyednél így ebből nem tudsz ugyan merítkezni, de ha a konyhai eszközeidet, olyan nyílt polcos rendszerben helyezed el a falakon, ahogy azt a görögök és a rómaiak tették, akkor már ismét be tudod kapcsolni az ő korukat egy éppen aktuális kortárs trendbe.

A középkor konyhája

A középkorban az étkezések már sokkal egészségesebbek voltak. A gasztronómia már figyelt arra, mely táplálékok igazán alkalmasak az emberek számára. A középkor embere is szeretett jókat enni és szerette a változatos, ízletes ételeket, ez azonban nyersebb külső formák között ment végbe, a római lakomákhoz képest.
A középkorban, a reneszánsz kezdetéig inkább csak maga az étel volt fontos, a tálalás, az evés, az étkezés módja nem. Azonban a reneszánsz terjedésével, ami óriási robbanást jelentett a művészetekben, az étkezések szokásrendje és etikája is kezdett kialakulni, sokkal nagyobb élménnyé avatva a közös együtt evéseket.

Ezekre a szabályokra azért is volt szükség, mert a közös volt a tál, ami az asztal közepén helyezkedett el, s ki-ki az ujjaival vette ki tányérjába a húsdarabokat. Asztalkendő még nem volt ekkoriban, s tudjuk, hogy az előkelő urak a zsíros ujjaikat az apródok hajába törölték, a lakoma végeztével, pedig megmártották kezeiket a mosdóvízben. A leveses ételek számára a kanál használata elég korán divatba jött, de a középkor a villát még nem ismerte, kése azonban minden valamirevaló vendégnek volt, amivel a kivett húsdarabokat fel tudta vágni.

A középkori konyhák nyílt tűzhelyei fölé már kéményeket és füst elvezetőket építettek. Ezeknél a vasedényekben, vagy nyílt tűzön való sütés igazi látványosság volt, amit bármelyik nagyobb étterem látványkonyhája megirigyelhetne. A jóval nagyobb, a főzést, sütést előkészítő asztalok is jól illeszkednek a mai konyha szigetek trendjébe. A fém edények dekor hatását, főként a rézedényeik segítségével már jól kihasználták a középkori konyhákban is, ugyanúgy, mint napjainkban.

 

A klasszicistakor konyhái

A kifinomult ízlés jelenként, a középkort követően a tizenhetedik században jelennek meg azok az étkészletek, amik az étkezés rendjének valódi értelmet adtak.
Amikor a villa megjelent az asztalokon, ebben az időben még igen sokáig csak a legelőkelőbb házak fényűzése volt. A többiek ugyanúgy a kést és a kezüket használták. Az első villák aranyból, ezüstből, elefántcsontból készült igazi remekművek voltak. Eleinte csak a különösen bő mártásos húsok evésénél használtak villát. A villa, a gyorsabb elterjedését igazából a divatnak, a széles fehér körgalléroknak köszönheti, a divatnak hódoló urak és hölgyek szalvéta és villa használata nélkül ugyanis evés közben mindig összepecsételték ezeket.

Az udvarok négy étkezése közül, ekkor már az estebéd volt a legfontosabb, ami három és hat óra között ment végbe. Ilyenkor a fényűzés volt a legfőbb szempont, ami a terítésben, az asztal feldíszítésében nyilvánult meg. Felrakták a díszes, drága asztalterítőket, a metszett üvegeket, virágokat, s az asztal közepén rendszerint valamilyen ötvös műremek állt. Ezek az asztali díszek igen változatosak voltak, várak, hajók, kis kertek, aranyozott hegyek, ahol élő madár énekelt. A terítés és az étkező asztal körüli díszítések a mai kor szellemének is teljesen megfelelnek. Amennyiben igazán egyedi és különleges az étkészletünk, akkor ne rejtsük el a konyhaszekrény mélyére azt, a polcos rendszerben elhelyezett étkészletek nagyon szépen díszítik a konyhánkat. A vázák és egyéb kiegészítők is jellegzetes díszei a kortárs konyha dekorációknak. Ma már a különböző fém elemek dekor hatását is jól ki tudjuk használni a XXI. század konyháiban.

Ezzel azonban a konyha és az étkezés területe, természetesen a főúri körökben elvált egymástól. Míg a konyhák megőrizték a funkcionalitásukat, a fatüzeléses tűzhelyek feletti edényekben levesek, mártások készültek. Míg a nagyobb teret betöltő nyílt tüzeken, a középkori technológiának megfelelően, óriási kürtők vezették el a füstöt, a frissen sülő húsok felől. E korban míg a konyhákban a funkcionalitás, addig az étkezőkben a pompa és fényűzés volt jelen.

A romantika korának konyhái

A 19. század derekáig az étkezési szokások jelentősen eltérőek voltak az egyes társadalmi rétegekben, az úri-, a polgári- és a paraszti rétegek mást és más körülmények között ettek. Ez volt az a történelmi időszak, amikor egyre rohamosabb tempóban terjedt a modernizáció.  A 18-19. századi nemesség körében egyre gyakoribbá váló utazások hatására a nemzetközi gasztronómiai trendek megjelentek az egyes nemzeti kultúrákban. Az egész korszakot a konyhakultúrák keveredése jellemezte, és éppen ennek táptalaján, a romantika, amely felfedezi a népi embert és a természet közeliséget, fejlődött a nemzeti büszkeség, amely segítette az egyedi vonások felerősödését a konyhaművészetben.

A 19. században egyre jobban elterjedő vendéglők, még hazánkban is rendszeresen ötfogásos menüt kínáltak: húsleves – főtt marhahús, mártással – becsinált vagy főzelék feltéttel – főtt tészta – sült húsos fogás, ebben a sorrendben. Ezen kívül még választani lehetett előételt, csemegefogásban sajtot, gyümölcsöt, továbbá kávét, csokoládéitalt, teát, limonádét és természetesen bort.

1790 táján a nemzeti sajátosságokkal érvelő nemzeti politikai ellenállás egyik jelképéül választotta a gulyás/pörkölt/paprikást, ami az étel gyors közép-európai megismertetéséhez vezetett, mint hungarikum az elit kultúrában. Az egyre többféle fogás és kultúra keveredése indította el azt az evolúciót a konyhákban, ami még ma is tart. Egyrészt mindenki egyedivé, a saját világának megfelelővé igyekszik tenni a konyháját. Ma már ez nem nemzeti, hanem a családok, az egyének szintjére lebontva zajlik.

Az egyre többféle fogás és a színes konyhakultúra, ugyanakkor szükségessé tette a konyhai eszközök számának növekedését. A sütés és főzés sem nyílt tűzön zajlott már, hanem külön épített, vagy öntött vas tűzhelyek készültek, ahol elvált egymástól a főzés és sütés. A tálaláshoz, a sütéshez, főzéshez szükséges eszközök száma annyira meg növekedett, hogy a nyitott polcos rendszereket, egyre több konyhaszekrény váltotta fel. Ma éppen ezért, e sokféle stílusból egyéni ízlés szerint nagyon sok minden választható, csak mondja el nekünk melyik korszak jegyeit szeretné viszont látni a teljesen modern új konyhabútorában.